A pesti hó

 Szombat este, Hanuka 7. napján látogatóim érkeztek: A Varázsló és a lányok!




Egyszercsak Zsófi ott állt a küszöbön a rózsaszín kordkabátkájában, és kajánul elnevette magát - köszönésképpen. Gyújtottunk hanukai gyertyákat - és mondtam, hogy ez a fény ünnepe. Legközelebb  - majd játszhatunk a trenderlivel is - csak ahhoz kell csokipénz. Erről jut eszembe volt náluk csokikanál, és adventi csokidobozok is - amiket persze végül itt hagytak. Nade sebaj, mert másnap jött a Mikulás :)) és reggelire megint csoki volt!

Miután megérkeztek a vendégeim még vacsoráztunk - tortát! - micsoda őrület. Dani apukájának sokrétegű csokis - gyümölcsös tortáját. 

A hanukia mellett meggyújtottam az apámtól fennmaradt angyalkás csingilingiző valamit is. 



Dani kiszúrta, hogy valaki megmahinálta a propeller egyik részét, és most csak ott ér oda az harang. Egész sokáig égtek a gyertyák - a gyerekek már rég elaludtak, mikor még mindig csilingelt. Zsófika előtte kétszer borította le - szerencsére amikor nem égett 😅 hát igen! a borulásokból én arra következtettem, hogy még nem érti a fizikát - de Dani szerint lehet, hogy csak a figyelmet akarta magára terelni - az is lehet, hogy az igazság a kettő között van - játszott - hiszen így tanulnak a gyerekek- épp így értik meg a fizikát. Egyszer kimentem valamiért a konyhába, és mikor visszatértem láttam, hogy az egyik gyertya nem ég, mire meglepődve jegyeztem meg, hogy elaludt ... és amilyen naív vagyok csak akkor kezdtem el gyanakdni mikor észrevettem Dani meg mosolygós arcát amint Zsófikára néz, aki meg  csak csendben kuncogott rajtam.

Mikor aludni készültünk a hálóban Panka megpillantotta a piros álomfogót, amit New Yorkból hoztam, a Central Parkban vette nekem Carlos. Kérdezte mi az, és azt hiszem talán azt is, hogy megkaphatja-e ... de ebben nem vagyok biztos - mindenesetre mondtam, hogy álomfogó, és ez az enyém. Tetszett neki és oda is vittük a másik ágyhoz ahol aludni készültünk. Azt is mondtam neki, hogy ez megfogja az álmokat, és hogy néha, egyszer egy évben ki kell vinni a szabadba, és szabadon engedni őket. Reggel, mikior felkeltünk Panka elégedetten jegyezte meg, hogy működött az álomfogó, hiszen nem álmodott semmi rosszat!

Ezt az üveggolyót  Pankától kaptam. Egy papírdarabba volt csomagolva, és a papírban volt valami írva is, de halandzsa nyelven, így nem tudom, hogy mi is volt az 😊


Zsófika egy csokor sárga virágot hozott, amit azonban kicsit flegmán adott át - ki tudja miért. Talán már fáradt volt, mire ideértek.




Zsófika elég sok időt töltött a radiátor tetején, a függöny mögött, kifelé nézve a dupla ablakon, az utcára, a szemközti házra. Dani mondta, hogy a lányoknak érdekes a városi építészet mássága - például a belmagasság. A radiátoron táncolás közben a marionett bohóccal játszott - egész sokáig. Az ablak mellett álló üres virágtartóról mászott le és fel. Hajmeresztő mutatvány volt - de nem esett le!

Hétfőn este jógázás közben láttam meg, mikor a földről néztem felfelé, hogy a radiátoron táncolás közben az ablakra rajzolt egy hóembert. Vagy valami hasonlót.



A hanukiát a duplablak közepébe tettük. Dani ötlete volt - pedig nem is ismerte azt a hagyományt, mely szerint a hanukiát az ablakba kell tenni - hogy mindenki lássa - csoda történt ... 

Reggeli közben tanultam egy új zsófispeak nyelven egy kifejezést: cencem = kedvencem - mondta Zsófi és betolt egy elég nagy darab sonkát a csöpp kis szájába - elszopogatta - majd kiköpte. 

A függőágynak persze nagy sikere volt - gondoltam is, hogy így lesz! Zsófika első dolga volt reggel, hogy beleugrott - és hintázott egyet. Aztán volt, hogy Panka és Zsófi egyszerre volt benne - és olyan is, hogy én voltam benne Zsófival.

Szombat este sütöttem egy csokis tortát vasárnap ebédre így ezt ettük. Megkértem Pankát segítsen feldíszíteni - de amilyen heves, az összes hópihét rászórta ... amikor az asztalnál ültünk már Panka az ujját bele-belemártotta a süti tetjén a habba. Kicsit irigyeltem ezért, de rászóltam. A legviccesebb mégis az volt, hogy Zsófika ahogy majszolta a tortát rám nézett, és azt mondta "Te, okos" - elképesztő figura!

A lányok egyébként a lakást - illetve azon belül a kicnses szekrényemet teljesen szétszedték - nem is értem miért hagytuk nekik - nem kellett volna - Elhatároztam, hogy legközelebb, ha jönnek nem lesz ez - majd inkább alkotunk valamit, festünk, rajzolunk, hajtogatunk - erre készülni fogok .... bevallom, nem voltam a helyzet magaslatán - még tanulnom kell. Kicsit meg is lepődtem, hogy ennyire gátlástalanok voltak - és hogy bennem ez mit idéz elő. Péládul egyszer elfordultam, és mire visszafordultam Bandi pálmáját Pnka már a kis asztalról letette a padlóra, ami mellett pedig ott tortnyosult egy csomó könyv is - Boltosat akart  játszani. Levette az illólajos üvegcséimet is, a pénztárcámat, meg minden egyebet, ami a keze ügyébe került. Hát igen - ha tudta volna, hogy mennyi idő volt, míg ezek a tárgyak megtalálták a helyüket - nadepersze nem gond. Mondjuk akkor kcisit megijedtem, mikor megláttam a picuri kulcsot valamelyiknél, ami a pincerészünket záró laka kulcsa ... szerencsére nem veszett el! A boltos nénie cigizett - a cigije a hanukiáról lefejtett viaszdarabka volt 😮 én a segéd voltam, mondtam, hogy nem kérek cigit, mert attól büdös lesz a szám.

Zsófi közben bibit rajzolt magának - apja biztatására - amire aztán rátehette az állatos sebtapaszokat - amiket persze azért szereztem be, mert tudtam , hogy tetszeni fog nekik. Az ukulelét  -kicsigitárnak nevezték, és kicsit megpengették - legközelebb majd zenélni és táncolni is kéne együtt. Szétszedték a legó installációmat amit Noától kaptam ... - 

Mi közben Danival megszállottan koncentráltunk, hogy kirakjunk egy puzzle-t - amit még én kaptam a szülinapomra, és sosem próbáltam meg kirajni, kiderült, hogy nem is olyan könnyű - ellenben egész jó játék - sikerült is végül kirakni!


De a legszebb két kis oroszlán mégis Panka és Zsófi volt! Zsófi szépen táncol.

közben Panka és Zsófika felválta tépték le Irén barátnőmtől kapott fém ringispíl egyik utasát - amit Dani aztán mindig ugyanolyan türelemmel és természetességgel rakott vissza - miközben felfúrta a sarokba a szentélyemet is - mellékesen - teljesen egyedül, vízmérték meg minden nélkül! Szerencsére Zsófika sem sérült meg mikor mezítláb áttáncolt a szentély földön keverő polcain.



A délelőtt folyamán én szolgáltattam a zenét. Az első szám a Sebő együttes Weöres Galagonyája volt. Zsófi egyből kommentálta, hogy ez "anyazene". Dani is meglepődött, hogy épp ezt tettem be, azt mondta neki anno gyerekkori traumákat hozott fel egyszer ez a dal, mire én is eléggé meglepődtem - mert én meg akkor találtam újra rá, miután lent voltam Béren, és én is épp nagyon visszamentem a gyerekkoromba - valamiért másnap egész nap csak ezt a dalt hallgattam. 

Mikor eljött az indulás ideje nem akartak menni - óriás ellenkezés volt - ebből arra következtetek, hogy jól érezték magukat :))

A gyerekekről nem teszek fel képet - úgyhogy ezzel a kis installációval zárom ... az üres virágállvány a koreai babákkal és a cicával. Szeretnek építkezni a gyerekek - mindenből - bármiből. Jókis délelőtt volt - ami azzal zárult, hogy még hátramentünk a kertbe a havat is megnéztük. Persze az első dolog az volt, hogy megkóstolták a havat. 😊💦💝 



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A dér Béren - 2021. október 22-23-24